Reform muffin 8 után!

2013 január 9. | Szerző: rezangyal11@freemail.hu |

Gasztropercek

(Gyengébb idegzetűek most vegyék le a polcról Horváth Ilonát és menjenek békével. )

Nincs étvágyam…  tadammm… ilyen is régen volt… Szerintem az antibió miatt van, mert az annyira de annyira rossz… elmesélni nem lehet. Tudom már ecseteltem, de eccerűen hihetetlen.

Tegnap aztán, betegszabim utolsó napján fekszem kimerülten az éhségtől 🙂 és mit látok?… Na mit?

A zöld zoknim életre kel. Föláll a parkettán és közli, hogy ezt nem bírja tovább és csináljunk mááár valamit….
– Jajjj   Pocak! –mondom neki,  merthogy sec-perc átláttam a helyzetet- Miii a búbánatos epesavat akarsz te csinálni? Nyugodj meg, szavad nem lehet mert ma csak pirítóst kaptál, meg narancsot, meg antibiót….
Erre azt mondja, hogy éppen ez az. Eddig tömtem minden földi jóval, mostmeg elvonási tünetei vannak és ő ezt már nem bírja… azon nyomban süssek neki muffint!
Totálisan elképedtem. Egymás után kaptam elő a jobbnál-jobb érveket ellene, hogy mégiscsak betegszabin vagyunk, inkább a pirítós felé kéne tendálni, mint a muffin felé, és érzem én, hogy nem is kívánja igazán az édességet. Meg mi van ha nagyon meglódul a kezemben a muffinrecept és túllövök az ehetőség határán… nincs itthon egy fél kanál aktívia sem, hogy aztán helyrerázzuk a bifiduszokat!
De nem,  bakker, eljátszotta a zöld nagyhalált… összecsuklott, hánykolódott és közölte, hogy lesz*rja a bifiduszokat. Süssünk má’ muffint!!
No persze a vége az lett, hogy megszántam. Elvégre nem pekingi narancsos kacsát akart szegénykém… A muffin az nem nagy dolog.
Igaz?
Ja!
Úgyhogy félretolva a még mindig színészkedő Pocakot, nekiálltam megkeresni Juju barátném alapmuffin receptjét. Viszont miután ráleltem, rögtön el is vetettem, mert egy bögre olajat írt és arra Pocak azt mondta, hogy BOA, márpedig úgy érzem neki még pár napig teljhatalma lesz fölöttem.
Úgyhogy irány a virtuális receptesmappám…
Éésss igen! Volt ott muffinrecept több száz.  Olyan is, amibe abszolúte nem olaj a kötőanyag, hanem pl. tej.
Mivel a recept roppant eccerű volt, -nomeg a gasztrokaland kedvéért is-,  kicsit felturbóztam. Tettem bele kókuszreszeléket, meg csokiforgácsot 🙂 , Pocak egyből abbahagyta a BOA-zást és élénken nyammogni kezdett… Megegyeztünk,  hogy a ¾ bögre cukrot kihagyjuk, helyette egy jó marék xilitet és egy vaníliás cukrot tettem a tojássárgájába, amivel kikevertem. (Ez mondjuk kizárólag esztétikai problémát jelent majd később, mertugye nem jön úgy fel a tészta) dehát arra gondoltunk, ne legyünk már annyira elszénhidrátosodva, elvégre élénken foglakoztat minket az életmódváltás…)
A közbejövő néhány gixert viszont simán legyőztük… nem találtam a cuccot eléggé folyósnak, úgyhogy még öntöttem hozzá tejet, éshát maradjunk annyiban, hogy a tojásfehérje felverése se került ki nálam a mission mystical kategóriából… (Igen, géppel verem, műanyag tálban, picike sóval, -hol lesz belőle nagy hab, hol nem… -most a holnem jött be természetesen)
Mikor ilyen frappáns módon kész voltam az alapanyagok összevegyítésével, azt gondoltam ki, hogy ha már kihagytuk belőle a cukrot, olvasztok fel étcsokit és a kész muffinokat majd jól beleforgatom egyenként, sőt szórok a tetejükre kókuszreszeléket… Nyammm… No, Pocak rögtön megvidámodott, mert látta, hogy ezzel a húzással újabb csapást fogunk mérni ősellenségeire a bifiduszokra!
Viszont fél perc alatt leesett neki a tantusz és roppant pipa lett, mondván, hogy azért ő nem szánta az egész napot erre a projektre, és különben is, ki fogja itt telecsöpögtetni a konyhát olvasztott csokiban fetrengő muffinokkal…
Meg kell hogy mondjam, igazat adtam neki. A nyavalya fog kapszlizgatni, meg majd beleragad ha nem kapom el a sütésidőt, sőt 12 alulégett muffin az gázabb mint egy alulégett tepsis süti… úgyhogy ezen vezérgondolat mentén haladva kitaláltam, hogy tepsiben fogom megsütni a reformmuffint…
Szóval muffintészta be a sütőbe, én meg nekiálltam olvasztani a csokit … dobtam mellé egykis vajat és roppantul keveselltem a mennyiségét. Tipródtam egy darabig, hogy mi a bánatot tegyek bele, hogy több legyen… Kakaóm persze nem volt itthon csak forrócsoki porom,  arról meg Pocak lebeszélt 🙂 Pedig sztem tök jó lett volna.
Viszont! Megint előbújt belőlem a GordonRemszi és eszembe ötlött, hogy Nana húsvéti nyula még ott kallódik a hűtőben!! Merthogy amikor megkapta, megautóztattuk és úgy megolvadt a csomagtartóban, hogy ahogy hozzá értünk összecsuklott. A hűtőig is zacskóban vittük el szegényt, és azóta is ott várta a jobb sorsát, de valahogy Nana mindig itthagyta.
Szóval arra gondoltam, hogy tökéletes csokipótlék lesz a reformmuffinom tetejére! Pocaknak ugyan voltak fenntartásai, mert azt el kell mondjam, Nana kedvenc  csokija az AfterEight  (mondjuk most karácsonykor tudtomra adta, hogy mégsem a kedvence), és hát  nyúlkoma is abból készült.
No de kicsire nem adunk. Pocakot lehurrogtam, a nyulat pedig rásütöttem a tepsismuffin tetejére , a végén pedig még szórtam rá kókuszreszeléket.
Az eredmény egy 20 percig csőben érlelt / sült, nagyon izgalmas ízvilággal rendelkező,  nem túl magas tésztájú sütemény, aminek kitűnő aromát ad a tetején levő étcsokoládé bevonat, és szinte gasztrológiai orgazmust okoz, mikor az utolsó falatnál a mentolos aroma átadja helyét egy erős,  de nem tolakodó, kókuszos ízvilágnak. Pocak, tiszta ásványvíz fogyasztását ajánlja mellé.

No és hogy ki ette meg? Meg kell mondjam Én nem igazán kívántam és mikor már kész volt, Pocak se nagyon kepesztett érte…  (Azóta kiderült, hogy KreatívLélek vette rá, hogy hisztizzen nálam egy kicsit a sütés miatt…)
Szóval persze azért megkóstoltam és mivel átment a teszten úgy gondoltam, hogy beviszem a kollégáknak. Pocak mondta, hogy reggel etessem meg velük, mert akkormég úgyis mindennek fogkrém íze van, észre sem veszik a nüansznyi leleményt.. Énmeg viszont mondtam, hogy nem addig van az…  A süti neve: AfterEight szeletet lesz és kész. Elvégre vállaljuk fel az újításainkat.…. Semmi terelés…..
Nem?
De!
És igen! Sikert arattam vele! G.-nél simán átment a próbán és a főnök is több szeletet evett belőle –tehát nem az udvariasság vezérelte. Kitettem a konyhaasztalra és biza szépen elfogyott! 🙂
Szóval mindenki nyugodtan kísérletezzen. Ha nem fut ki, nem robban fel, akkor lehet kóstol(tat)ni !:)

__________
G. meglátta a kapitális méretű antibiotikumomat és a monitora mögül nagyokat pillogva megszólalt:
– Te azt megeszed?
– Kénytelen vagyok.
– De hát az kúp!!!
– Jókor szólsz vazze, már csak kettő maradt belőle 🙂

————————-

Itt is megtalálsz! 🙂