Morzsákok…

2012 december 11. | Szerző: rezangyal11@freemail.hu |

csütörtök este 6kor   -no jó, délután 6kor- de sötét volt…. szóval indultam haza a cégtől kocsival, mikoris a parkolóból kifordulva már sejtettem, hogy nem lesz unalmas az utam, és teljesen biztos voltam benne, hogy nem is a szokásos 5 percig fog tartani. A totálisan egyenletesen lefagyott út két oldalán volt néhány félreállított kocsi meg  egy vészvillogós kamion, de ezeken még túltettem magam, mikoris jött a körforgalom, amiből fölfele vezet az utam a hegyre…. No itt feneklettem meg. A körforgalomból még kiértem de aztán egyszercsak megállt a kocsi, a kerekek elforogtak a jégen és kész. Ott álltam. Se előre, se hátra nem mozdultam, úgyhogy szerencsésen bedugult tőlem két főút is (hát ha más csinálok valamit az legyen alapos… 🙂 ) Végül az utánam állónak leesett, hogy ha nem csinál velem valamit, akkor hajnalban is ott leszünk, a sor vége meg Záhonynál, úgyhogy jött és megtolt. Szerencsére sikerült továbblöknie és apró rejtekutakon (amit nem jártak még össze az autók), egyesben, több mint fél óra alatt hazaértem. Ebből egyszer gőzöm sem volt, hogy hol vagyok, csak azt tudtam, hogy azért inkább felfele kell mennem, mint bármely más irányba. Arra is gondoltam, hogy én is leteszem valahol a kocsit és otthagyom, de úgy voltam vele, hogy ezt minél közelebb a házhoz kéne megtenni…. Végülis addig centiztem míg hazaértem.  Hát ültem egy darabig a kocsiban, miután leállítottam a motort. Megveregettem a vállam és most  várom a meghívót a „Tökös csaj” díjátadóra.
—————————

Nem nagyon megy nekem ez a karácsonyra hangolódás. Hiába tettem a lakásba diszeket, meg eléggé jól állok az ajándékokkal is  -gyakorlatilak csak Nanáé nincs meg- valahogy a fílingje hiányzik. Bár a héten Nikóval készülünk forraltborozni –az lehet, hogy lendít a dolgon 🙂 Szóval arra gondoltam szombaton este, hogy van itt a hegy lábánál egy nagyon pici, „helyes” kis fa templom, lemegyek, hátha…
Hát nem!
Kis túlzással, mire elhelyezkedtem, lenyugodtam… vége volt a misének. Nem néztem meg az órát, de meglepne ha fél óránál tovább tartott volna.. Olyan érzésem volt, hogy csak úgy lezavarták, hogy legyünk már túl rajta. Nem volt idő ráhangolódni.
Ráadásul egy 8-9 éves forma kiskölyök olvasott fel háromszor is, ami kifejezetten idegesített. Korához képest olvasott. Semmi hangsúly, néha egy-egy szónak kétszer is nekiugrott és nyilvánvalóan gőze nem volt arról mit olvas. Ez lehet egyszer jópofa (bár azért én otthon elolvastattam volna vele párszor, ha már kiáll a gyülekezet elé), de mondjuk háromszor már sok volt a rosszból. Meg mondjuk most akadtam ki ezen a perselyezésen is. Megy a mise, számomra úgy tűnt, hogy kb. 10 perce,  és egyszercsak elkezdenek csörögni azzal a vacakkal. Milyenmár, hogy mindenkinek odadugják az orra elé?!? Miért nem lehet egy perselyt tenni az ajtóba és aki akar, az jövet / menet bedobná az oda szánt összeget? Nem csörömpölnének  hosszú percekig…
Nem!
Nem voltam éppen HP üzemmódban!
Csak arra gondoltam, hogy egy szombat esti misét nem kellene elkapkodni. Akkor már hova a fenébe sietünk? Különben is jön a karácsony, advent van, a téma úgymond a porban hever. Ezzel úgy el lehetett volna pepecselni egy kicsit. Valami jó példabeszédet mondani, vagy mondjuk az atya úgy magától mondhatott volna valami személyeset, amitől úgy érezte volna az ember, hogy na, kapott a lelkem valamit…  Szerintem a miséknek az egyik feladata az lenne, hogy megerősítse a lelket  a „kinti” zegernye ellen és nem az, hogy pitty-putty, fizess, mehetsz.
Mint a futószalag…
Tényleg,  miért járnak az emberek templomba?
Én kb. évente egyszer betérek, de mindig jobban csalódom.
——————-

Tegnap este hangversenyre mentünk Jujuval. Naagyon családias hangulata volt,  össz-vissz kb  hatvan fős közönséggel… A műsor első felében egy ütős együttes jeleskedet…. Hááát…
Jóvót az, csak nekem kellett volna pihentebbnek lennem. Van az úgy, hogy az embert idegesíti a dobszóló és a hangos, csattogós zaj… Az elején még túltettem magam de amikor  behoztak valami ősi baszk hangszert, ami konkrétan úgy nézett ki, mintha egy kidőlt fakerítés nagykapuja feküdne egy hokedlin és ezt két fickó elkezdte ütni 4 bézbólütővel… No azt szívesen kihagytam volna. A leírás egyáltalán nem túlzó, és tényleg ütötték a kerítést, de neeem úúgy, hogy méregből, hanem ütemre… A „zenészeken” látszott, hogy piszkosul élvezik, a közönségre pedig a meglepetések erejével hatott. Én mondjuk megelégedtem volna a mű felével. (A baszkok egyébként jeles alkalmakkor használják ezt a hangszert, pl. amikor elkészült az almabor, ezzel hívják a népeket mulatságba, meg ezzel jeleznek a szomszéd falunak, hogy lovasok jönnek…   )
A következőkben egy belga fickó, aki híres filmes, operatőr….megmég sokminden, művét  adták elő, ami abból állt, hogy a három fickó leült 1-1 székre, előttük 1-1 asztal és a kezük összes alkatrészével elkezdtek az asztalon matatni. Csiszatolták, verték, kapargatták, ütögették… és ezt jóó sokáig…  Mivel az asztalok előtt volt 1-1 mikrofon, a legapróbb neszt is  tökéletesen hallottuk. Persze volt előttük valamiféle „kotta” is amiből tudták, hogy most a csisza jön, vagy a kopogás… Meg össze is voltak hangolódva teljesen… Szóval nem volt rossz ez sem, csak itt sem  találta el a szerző azt a pontot, amikor abba kellett volna hagynia…
Az jutott eszembe közben, hogy milyen ötletes, mert így bárki lehet hangszeres tudás és kottaismeret nélkül is zeneszerző 🙂
Hát remélem a fickó filmjei azért jobbak.
Szünet után aztán végre kisimultam. Egy kamaraegyüttes játszotta Vivalditól a „Négy évszak”-ot… Egyszerűen csak zenéltek…

Itt is megtalálsz  🙂