Erről már lemaradtál…
2012 december 12. | Szerző: rezangyal11@freemail.hu
Mondhatnám, hogy még éppen időben szólok, hogy a férfinép nekiálljon Luca székét farigcsálni, de gondolom nem sok férfiember olvassa ezeket a sorokat, meg ahogy majd kiderül, nem kis gondot vesz a nyakába, aki ilyesmire vetemedik. Szóval mindenkit el kell keserítenem, aki hirtelen előkapta a kisbicskáját, hogy na most… Hát nem! Nem az van, hogy eccerűen csak fogok egy lucát meg egy széket oszt jól összeapplikálom őket.
De nem ám!
Ez annál sokkal bonyolultabb. És szerintem igazi, tökös fickónak kell annak lenni, aki ilyesmibe vágja a fejszéjét.
Először is 9 féle fa kell hozzá… kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác és rózsa. Szerintem nem árt, ha a vállalkozó szellem már nyár végén elkezdi járni az erdőt egy növényhatározóval…
A munkamenet is alapos tervezést igényel, mert 13 napig kell készülnie és minden nap csak egy műveletet lehet rajta végezni. Ámdeviszont pucc-passzra készen kell állnia december 26-ra, az éjféli misére!
Az összerakását sem lehet ám elnagyolni, mert olyan erősnek kell lennie, hogy elbírjon egy férfiembert, minimum a készítőjét, akinek december 26.-án a kabátja alatt kell a misére becsempészni a széket… (hát ennek az elképzelésével még elleszek egy darabig… 🙂 )
A mise alatt aztán ha óvatosan előhalászta az objektumot, akkor ráállva megláthatta a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. Viszont Luca székén állva éjfélkor felismerték őket. Ezután ha férfiemberünk nem pisilte össze magát ijedelmében, jól tette ha mielőbb menekülőre fogta a dolgot, nehogy a boszorkák széjjeltépjék. Ha volt esze és előrelátó volt, akkor a zsebében mákot vitt, hogy menekülés közben elszórhassa. A boszorkányoknak ugyanis valami elképesztő oknál fogva ezt fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni. Azt már meg se merem említeni, hogy a Luca székét is vinnie kellett magával, hogy otthon aztán a tűzre vesse. A tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette.
Ésakkor még mindig nincs vége emberünk megpróbáltatásainak, mert ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugnia, a kést a bal ajtófélfába vágni, a söprűt pedig keresztbe állítani, hogy minden rontástól védve legyen. Mindeközben persze nagyon észnél kellett lennie, mert mondjuk ha a fentieket összekeverte akkor megette a fene az egészet.
Rápacsált!
Meg lett rontva!
Én csak amondó volnék, már a legények felé…. üljenek nyugton december 26.-án, billegtessék a mákmorzsát a bajszukon, vagy a szájuk szegletében, oszt pihengessenek a radiátorsutban, békésen….
Mer’ az jó!
/forrás:wikipedia/
Morzsákok…
2012 december 11. | Szerző: rezangyal11@freemail.hu
csütörtök este 6kor -no jó, délután 6kor- de sötét volt…. szóval indultam haza a cégtől kocsival, mikoris a parkolóból kifordulva már sejtettem, hogy nem lesz unalmas az utam, és teljesen biztos voltam benne, hogy nem is a szokásos 5 percig fog tartani. A totálisan egyenletesen lefagyott út két oldalán volt néhány félreállított kocsi meg egy vészvillogós kamion, de ezeken még túltettem magam, mikoris jött a körforgalom, amiből fölfele vezet az utam a hegyre…. No itt feneklettem meg. A körforgalomból még kiértem de aztán egyszercsak megállt a kocsi, a kerekek elforogtak a jégen és kész. Ott álltam. Se előre, se hátra nem mozdultam, úgyhogy szerencsésen bedugult tőlem két főút is (hát ha más csinálok valamit az legyen alapos… 🙂 ) Végül az utánam állónak leesett, hogy ha nem csinál velem valamit, akkor hajnalban is ott leszünk, a sor vége meg Záhonynál, úgyhogy jött és megtolt. Szerencsére sikerült továbblöknie és apró rejtekutakon (amit nem jártak még össze az autók), egyesben, több mint fél óra alatt hazaértem. Ebből egyszer gőzöm sem volt, hogy hol vagyok, csak azt tudtam, hogy azért inkább felfele kell mennem, mint bármely más irányba. Arra is gondoltam, hogy én is leteszem valahol a kocsit és otthagyom, de úgy voltam vele, hogy ezt minél közelebb a házhoz kéne megtenni…. Végülis addig centiztem míg hazaértem. Hát ültem egy darabig a kocsiban, miután leállítottam a motort. Megveregettem a vállam és most várom a meghívót a „Tökös csaj” díjátadóra.
—————————
Nem nagyon megy nekem ez a karácsonyra hangolódás. Hiába tettem a lakásba diszeket, meg eléggé jól állok az ajándékokkal is -gyakorlatilak csak Nanáé nincs meg- valahogy a fílingje hiányzik. Bár a héten Nikóval készülünk forraltborozni –az lehet, hogy lendít a dolgon 🙂 Szóval arra gondoltam szombaton este, hogy van itt a hegy lábánál egy nagyon pici, „helyes” kis fa templom, lemegyek, hátha…
Hát nem!
Kis túlzással, mire elhelyezkedtem, lenyugodtam… vége volt a misének. Nem néztem meg az órát, de meglepne ha fél óránál tovább tartott volna.. Olyan érzésem volt, hogy csak úgy lezavarták, hogy legyünk már túl rajta. Nem volt idő ráhangolódni.
Ráadásul egy 8-9 éves forma kiskölyök olvasott fel háromszor is, ami kifejezetten idegesített. Korához képest olvasott. Semmi hangsúly, néha egy-egy szónak kétszer is nekiugrott és nyilvánvalóan gőze nem volt arról mit olvas. Ez lehet egyszer jópofa (bár azért én otthon elolvastattam volna vele párszor, ha már kiáll a gyülekezet elé), de mondjuk háromszor már sok volt a rosszból. Meg mondjuk most akadtam ki ezen a perselyezésen is. Megy a mise, számomra úgy tűnt, hogy kb. 10 perce, és egyszercsak elkezdenek csörögni azzal a vacakkal. Milyenmár, hogy mindenkinek odadugják az orra elé?!? Miért nem lehet egy perselyt tenni az ajtóba és aki akar, az jövet / menet bedobná az oda szánt összeget? Nem csörömpölnének hosszú percekig…
Nem!
Nem voltam éppen HP üzemmódban!
Csak arra gondoltam, hogy egy szombat esti misét nem kellene elkapkodni. Akkor már hova a fenébe sietünk? Különben is jön a karácsony, advent van, a téma úgymond a porban hever. Ezzel úgy el lehetett volna pepecselni egy kicsit. Valami jó példabeszédet mondani, vagy mondjuk az atya úgy magától mondhatott volna valami személyeset, amitől úgy érezte volna az ember, hogy na, kapott a lelkem valamit… Szerintem a miséknek az egyik feladata az lenne, hogy megerősítse a lelket a „kinti” zegernye ellen és nem az, hogy pitty-putty, fizess, mehetsz.
Mint a futószalag…
Tényleg, miért járnak az emberek templomba?
Én kb. évente egyszer betérek, de mindig jobban csalódom.
——————-
Tegnap este hangversenyre mentünk Jujuval. Naagyon családias hangulata volt, össz-vissz kb hatvan fős közönséggel… A műsor első felében egy ütős együttes jeleskedet…. Hááát…
Jóvót az, csak nekem kellett volna pihentebbnek lennem. Van az úgy, hogy az embert idegesíti a dobszóló és a hangos, csattogós zaj… Az elején még túltettem magam de amikor behoztak valami ősi baszk hangszert, ami konkrétan úgy nézett ki, mintha egy kidőlt fakerítés nagykapuja feküdne egy hokedlin és ezt két fickó elkezdte ütni 4 bézbólütővel… No azt szívesen kihagytam volna. A leírás egyáltalán nem túlzó, és tényleg ütötték a kerítést, de neeem úúgy, hogy méregből, hanem ütemre… A „zenészeken” látszott, hogy piszkosul élvezik, a közönségre pedig a meglepetések erejével hatott. Én mondjuk megelégedtem volna a mű felével. (A baszkok egyébként jeles alkalmakkor használják ezt a hangszert, pl. amikor elkészült az almabor, ezzel hívják a népeket mulatságba, meg ezzel jeleznek a szomszéd falunak, hogy lovasok jönnek… )
A következőkben egy belga fickó, aki híres filmes, operatőr….megmég sokminden, művét adták elő, ami abból állt, hogy a három fickó leült 1-1 székre, előttük 1-1 asztal és a kezük összes alkatrészével elkezdtek az asztalon matatni. Csiszatolták, verték, kapargatták, ütögették… és ezt jóó sokáig… Mivel az asztalok előtt volt 1-1 mikrofon, a legapróbb neszt is tökéletesen hallottuk. Persze volt előttük valamiféle „kotta” is amiből tudták, hogy most a csisza jön, vagy a kopogás… Meg össze is voltak hangolódva teljesen… Szóval nem volt rossz ez sem, csak itt sem találta el a szerző azt a pontot, amikor abba kellett volna hagynia…
Az jutott eszembe közben, hogy milyen ötletes, mert így bárki lehet hangszeres tudás és kottaismeret nélkül is zeneszerző 🙂
Hát remélem a fickó filmjei azért jobbak.
Szünet után aztán végre kisimultam. Egy kamaraegyüttes játszotta Vivalditól a „Négy évszak”-ot… Egyszerűen csak zenéltek…
Parfüm…
2012 december 4. | Szerző: rezangyal11@freemail.hu
Az elmúlt hetekben, ahogy megszólalt Brady az új Chanel reklámban, kaszát-kapát eldobva loholtam a tv elé, mert szent elhatározásom volt, hogy márpedig én ezt a monológot Meg Fogom Érteni. (Főleg, hogy feliratozva is van 🙂 -ugye. Nade nem úúgy! Hanem angolul akartam megérteni… )
Szóval, hogy mit búúg a drága… Hellyel-közzel össze is jött az angol és a magyar összepasszintása, kivéve a végét:
my luck –
my fate –
my fortune – és itt hökk… mer’ a „luck” meg a „fortune”… ?
ésakkor ezt most mé’…?!?
Aztán persze kigugliztam, hogy a fortune nemcsak szerencsét jelent, hanem végzetet is, de arra meg sokkal egyértelműbb lett volna a destiny… (számomra)
A „luck” meg a feliratozás szerint örömöt jelent, a szótárban viszont erről nem tudnak.
És különben is ennek az egész szövegnek nincs semmi értelme.
„ Ez nem egy utazás. Minden utazás véget ér, de mi tovább megyünk. A világ változik és mi vele változunk…. „
Még külön-külön hagyján. De így együtt olyan, mintha random rakták volna össze…
Brady pedig olyan átéléssel adja elő, mintha megosztaná velünk az élet alapigazságait. Ha nem lenne ilyen rövid, és felocsúdhatnánk, talán jegyzetelnénk is. Jó! Mondjuk nekem néhol pl. MüllerPétert is kéccer köll olvasnom, mert némely körmondat közben rámtör a „Miiivaaan?!?” érzés….
No szóval, ilyenkor mindig kétségbeesem ráébredvén, hogy én a büdös életben nem fogok ráérezni erre a nyelvre…
De basszus. Ezért a szövegért valaki most Malibun áztathatja a golyóit!!!
*
“It’s not a journey.” “Every journey ends, but we go on. The world turns and we turn with it. Plans disappear. Dreams take over. But wherever I go, there you are — my luck, my fate, my fortune. Chanel No. 5. Inevitable.”
*
Ámdeviszontellenben!
Van ez a másik, a Banderas az új illatával… Nem tököl-pöcsöl-filozofál… Egyszerűen csak végigmegy a szálloda folyosóján a szobája felé, közben már veszi le a nyakkendőjét. Elhaladtában az ajtók előtt, egy rakás bombázó érzi meg az illatát a falakon keresztül és még PONT elcsípik mielőtt belépne a szobájába…
És meg se szólal! Nem fordul a világgal! Csak NÉZ!
Mondjuk eléggé nagy a mákja, hogy minden szobaszomszédja 25-ön innen van és fénnyel táplálkozik… 🙂
Ezen a szálon elindulva öt perc alatt körvonalazódott bennem egy parfüm reklám.
A főszereplő legyen mondjuk Clooney…
Ragyogó napsütés van, egy temetőben éppen egy szertartás zajlik, de már a vége felé tartanak. Gyászoló sokaság… miniszoknyák, nagy kalapok, fekete napszemüvegek… Néhány gyászoló virágot dob a sírba, amikor odalép Clooney és megtörten, sóhajtva bedob egy szál vörös rózsát. Egy pillanatig vár, majd elindul… a kamera távolodik -mindenki döbbenete látszódik a képen, mikor a sírból visszaszáll rózsa és hátulról megérinti az ellépő férfi vállát. A gyászolók felkiáltanak… Clooney megfordul, de addigra már egy gyönyörű nő áll mögötte, hosszú testre simuló vörös ruhában, kezében a rózsával. Clooney felragyog, a karját nyújtja a nőnek és elsétálnak egy fekete kabrió felé…
A kamera belenéz a sírba a nyitott tetejű koporsóra és megszólal egy KautzkyArmandosan mélyhangú narrátor : Klúnimász! Az elhagyhatatlan!
Az illat, amelytől életre kelsz!
Nnna….
Nem ám „Inevitable!” !
Összességében azonban, halleluja, vivát, és felüdülés „az ország vezető hashajtója” meg az „ország vezető takonygyógyszere” között két szexi pasi néminemű illatanyaggal..
Ünnep előtti ez+az…
2012 december 17. | Szerző: rezangyal11@freemail.hu
Szoktunk karácsonyra – télapóra ilyen apróságokat adni egymásnak a cégnél a csajokkal, úgyhogy „kitámadt egy pompázatos ötletem” miszerint összecsomagolok néhány aprócsokit, oszt fölpántlikázom… ( örülhetnek, hogy nem főztem megint marcilikőrt :o)
De a marcipán motívumot nem vetettem el teljesen, így kb. 2 hete vettem egy doboz lübecki csokis fajtát, mondván az tök fini és szét lehet szedni 10 darabra… Sajnos azonban elkövettem azt a baklövést, hogy egy gyenge pillanatomban megkóstoltam. Mentségemre szólva, muszáj volt, hátha bűn rossz és olyat csak nem osztogathat az ember… meghát még mindig maradt kilenc.
No nem sorolom tovább mind a hatnak a történetét, de alapos indokom volt higgye meg a világ. Hogy a maradék háromból hánynak lesz új gazdája az rejtély, de már odáig süllyedtem, hogy kint hagytam a szekrényen. (Eddig mindig visszaraktam becsülettel a dobozába, meg a fiókba) Mostmár ennyikével csak nem megyek világ csúfjára.
Nem?
De!
Így aztán ma vettem pótlást és holnap csinálok belőle kis csomagocskákat. Odáig már csak nem vetemedem, hogy azokat kibontsam. Meg különben is szerdán, csütörtökön dolgozom, úgyhogy gazdára találnak. Addig pedig erős leszek!
MEG TUDOM CSINÁLNI!!
—————-
Mint fentebb kiderült a sorok között, a hét elején szabin vagyok. Konkrétan ma meg holnap, takarítási célzattal… Most mit mondjak? Ideteregessem a szennyest? Na, mondjuk azt pont nem tudnám, mert háromszor ment a mosógép a hétvégén és az előbb pedig vasaltam, node ezen kívül….
Mondjuk nem voltam ám teljesen tétlen. Juju barátném meg az ő Szentembere elhozták a gardrób polcokat, cipőspolcot, könyvespolcot…. szóval ezeket rakosgattam, meg kúráltam a torkomat, mert köhögök piszkosul.
Aztán ahogy így lazáskodtam, az jutott eszembe, hogy nem is kéne ezt a takarítást nagyon elkapkodni! Ha pénteken világvége lesz, akkor nem mindegy, hogy megpucoltam-e az ablakot? Ha elmarad, akkormeg szombaton még mindig kiporszívózhatok 🙂
——————
No ezzel nem mondok nagyot, de ez az internet csuda egy dolog. Az egyik boltban karácsonyi számok szóltak, és a fülembe mászott az egyik. Konkrétan annyit tudtam az egészről, hogy a refrénje „rapapampam”…
És igen!
Megvan!
Itt meghallgathatod
Azért az nem semmi, hogy ilyeneket lehet tenni.
Szerintem…
Ez jó!
Itt is megtalálsz 🙂
Oldal ajánlása emailben
X