Három dolog…

2012 november 30. | Szerző: rezangyal11@freemail.hu |

Első.

Tudta valaki, hogy a „Guzmán Bromélia” a trópusokon őshonos?
Nem, mi?
Hát ez az!
Erreföl kaptam egy cseréppel a szülinapomra Nanától. Merthogy olyan szép sárga a virága, olyan mint a napsütés… (Mondjuk tényleg.)  Node az én tetőteremben ilyenkor december tájékán a klíma inkább a grönlandira hajaz, mint  trópusira, so szegény kankalin csak kornyadozott a kredencen. Ráadásul gőzünk sem volt a nevét illetően, úgyhogy nem tudtuk kiguglizni, hogy mit szeret. Ma aztán gondoltam egyet és bevittem a céghez, aholis T1 kollégám –mindenek tudója- kapásból rávágta, hogy bromélia, innen meg már csak egy guglienter választott el a  guzmán broméliától…
Nna… hogy ez milyen egy mimóza virág ?!?
Locsolni, azt csak alulról szabad –de rápacsált a szentem, mert nincs kilyukasztva a cserepe. Vizet kell önteni a levélnyelekbe, meg a közepén levő virágba DE! csak akkor ha meleg van. Ha hidegben öntesz bele akkor kirothad, ha meleg van és nem öntesz bele akkor kiszárad. Viszont, ha valami guzmán csoda folytán életben tudod tartani, akkor se örüljél olyan nagyon, mert 3 éves élettartama alatt egyszer virágzik –T1 megjegyezte, hogy ezexerint akkor ez most haldoklik …öö ja­- és amikor elvirágzott akkor az egész növény kiszárad és oldalt hoz ilyen hajtásokat amiket el kell ültetni, ergo kezdheted az egész cécót újra…
A legszebbet a végére hagytam. Idézet a netes növénytanból: „Mivel nedves környezetben él a guzmán bromélia, csigák támadhatják meg, még a szobában is nemcsak a kertészetben. Kézzel vagy csiga-csalival távolítsuk el őket.”
Már látom ahogy G. egy hétfői hajnalon elsőként betrappol az irodába és látja amint a csigák csapatokba verődve támadják az asztalát, csócsálják a laptopját és eszik a búgatóporait… Sőt! Az ajtó mögött leselkedő fő csigacsapat hátulról ráveti magát szegény G.-re, aki a meglepetéstől……   -na jó, ezt majd máskor írom meg 🙂
Hacsak nem veszek valami csigacsalit, ugye…
🙂 Megvan az, hogy szőkenő bemegy decemberben a karácsonyi tömeges teszkóba és arról faggatja az eladót, hogy hol tartják a csigacsalit…?!?
Takácsatkákat, gyökértetveket már meg se’ említem!

       

Ez itt a  Guzmán Bromélia                                      Ez pedig a Tasmán Ördög
(Mintha vonzaná az egyik a másikat  -hja… nem ám a csigákat, vazze!)
__________________________________

Második.

Mint említettem volt: elfüstölt a hajszárítóm. Mondjuk már megszolgálta az árát, hisz legalább 15 éve nyüstöltem szegényt. Szeretem a megszokott cuccaimat, na.
Nodehát nincs mit tenni, hajszárítót köll venni.
Egyik tanfolyami napról hazafele autózván,  Petronella  megemlítette, hogy neki olyan hajszárítója van ami  körkefében végződik és az milyen jó és kölcsön adja nekem kipróbára. No meg is ejtettük a kölcsönt, vittem haza a zsákmányt, ls lendületből szárítottam vele a hajam….
Khm… hát… az első tekerésnél biztos voltam benne, hogy nekem az életben nem köll ilyen, hisz meg se tudom fogni. A másodiknál már tudtam, hogy az volt az igazi, ami tönkre ment és elkeseredetten néztem a hosszú, vizes hajamat, meg a kezemben az elmés eszközt. Aztán más választásom nem lévén, tovább próbálkoztam éééééssss…. ráéreztem az ízére… Háááát kéremszépen, ez egy csodamasina. A végén már úgy szorítottam, hogy én ezt soha-soha többet az a ripityomos életben nem adom vissza. De aztán a bal kezem lefejtette róla a jobb kezem elkékülő ujjait szépen sorban… és miután sírva búcsút vettem tőle, visszaszolgáltattam  Petronellának.
Node!
Bele lett így ültetve a bogár a fülembe… Mert mostantól tudtam, hogy az életem megváltozott és innentől már soha nem lesz olyan mint a hőlégbefúvásos, forgókefés, csodaondola előtt!
Úgyhogy elindultam a GazdaságosBoltba, mert ott ugye több polcnyi ketyere van. G. persze felhördült, hogy „méééé’ oda? kíínait akarsz venni?”  Demivel ő pasi, nem ért hozzá. Azért oda, mert az van a legközelebb és nem volt kedvem beautózni a városba. Nna.
A vevésnél meg ám jó, hogy résen voltam, mert ebből a ketyeréből olyan is van -ill. leginkább olyan van- ami nem forgóskefés…. És szétszedettem miszlikre az EladóPasival,  mer’ azt mondta, hogy forog énmeg mondtam, hogy de miért nincs ráírva? Szerintem tutira nem forog. Ésakkor kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig forog. Kérdeztem, hogy mivan ha nem? Erre azt mondta, hogy akkor visszaveszik. Nade mondtem, hogy tudjamikor jövök én ezzel most vissza, nézzük meg… Ésakkor teljesen szét kellett szedni 🙂 mert az alján volt a lényeges része. Diadalittasan bedugta…
Ééssss persze nem forgott…
Nem is volt rajta forgatós gomb!! Ésakkorén mondtam neki, hogy “naugye” és jól otthagytam. 🙂
A trauma miatt aznap nem is folytattam a vadászatot csak másnap. Akkor viszont beközlekedtem a MédiásBoltba, aholis csak kétféle volt. Az egyik k*va sokba került, a másik meg csak szimplán drága volt. Megint szétszedettem a dobozt, hogy benne van-e minden, mert mostmár nagyon dörzsölt vagyok.   (az látszódott a dobozon, hogy forgós)
Ember belenéz, aztán tanácstalanul rám:
 -Ennek kell ebben lenni?
Azt hittem viccel, de tök komolyan kérdezte…  
Végül megállapítottuk, hogy oké, bár megjegyzem, ennyiért már a két körkefén kívül egy  hajszárító fejet is adhattak volna hozzá…
A Nagy Vadászat után –hogy levezessük a feszültséget- találkoztunk Nikóval és beültünk tejeskávézni. (Ő az ablakpuceválás feszkóját vezette a kávéba.)
– Nna… vettél hajszárítót?
-…óóó….. vettem. Naagggyon pöpec. Ez ilyen hajformázó. Hőlégbefúvásos, több fokozatban löki a meleget, van hozzá két körkefe, amit forgathatok két irányba és van rajta egy sebváltógomb, amivel két sebességbe kapcsolhatom. Van hideglevegő funkciója is,  és 100 lóerős. Egyébként metál ezüst, krém vonalakkal.
– És mennyibe került? 🙂
– Hát ez az…! Ha lenne uram, szerintem most nem mernék hazamenni!

————————-
Harmadik  -de a legfontosabb!

Tegnap délután hazaérve mit találtam a postaládámban?
Na mit?
Neem… nem madárfészket.
Jódógombaságot!
Az úgy volt, hogy van a Lili, aki blogot ír már 5(?) éve és én rendületlen olvasója vagyok. Két tündérbogár lánya van, Szonja és Kira. Szonja 4,5   Kira 2,5 éves és jórészt róluk szólnak a bejegyzések. Imádom, mikor Szonjának éppen „kitámad egy pompázatos ötlete” és alig várom már, hogy Kira is ontsa az okosságokat.
Node!
Szóval Lili kitalálta, hogy az olvasói között kisorsol 3 vicces fülbevalót, amiket egy emberke alkot Michigan gyurmából. Ééééés…. az egyiket megnyertem!! Tadamm…
Annyira jó, hogy ilyen emberek is vannak… akik azzal foglalkoznak, hogy örömet szerezzenek a másoknak, idegeneknek. Csomagolnak, postára viszik, feladják. És megtehette volna, hogy csak a fülbevalót teszi a zacskóba, de Ő még mellétette szívét, lelkét…  egy gyönyörű üdvözlőkártyát és egy csokis marcipán kockát, amit meghatottságomban rögtön be is faltam…. Szóval jócskán túllépett azon amit vállalt. Még most is tök meghatódom ha rá gondolok és tegnap este az új nyalókás fülbevalómban még a mosogatás is sokkal élvezetesebb volt. Sőt! Úgy elmosogattam, hogy észre sem vettem. Szóval ez ilyen csodafüli. 🙂
Köszönöm Lili! Nagy örömet szereztetek.
Hálás vagyok minden emberért, aki körülöttem van. Piszok szerencsés vagyok!

A kincseim 🙂

Itt is megtalálsz 🙂