Gasztropercek….
Elég sűrűn rámjön a kreatívkodhatnék és mivel nem KELL naponta főznöm, nálam ez is az egyik kiélési módja a
„valamit alkotni kéne” érzésnek.
Egyik nap, az „étterem hét” alkalmából, Jujuval, Nikóval és HitesUrával elmentünk az egyik helyi fíleflancos étterembe, aholis pl. hokkaido tök levest ettünk citrusolajjal. Tartottam tőle eléggé, mert a sütőtök nem éppen a kedvenc gyümölcsöm…ööö…zöldségem(?)…szóval nem vagyok oda érte annyira. Node gondoltuk, eccer élünk és HitesUra kivételével (aki maradt a jól bevált húslevesnél) belevágtunk a töklevesbe. Engem leginkább ez a hokkaido dolog csigázott fel, de aztán itthon kigugliztam, hogy ez a töknek a fajtája…
No, hogy ekkora feneket kerítettem neki: annyira ízlett a citrusolajos tökleves, hogy mikor pénteken megláttam a Spárolósboltban egy kupac sütőtököt, és úgyis azon tipródtam, hogy mi a fenét egyek hétvégén, megvilágosodtam.
Sütőtök krémleves!
Hoppá, mi?
Pöttyet meg voltam lőve, mert ezek a tökök nem sárgák voltak, hanem ilyen szürkészöldek…
És ki volt írva, hogy halovíntök, meg sütőtök… Néztem, hogy mostakkor melyik-melyik. Felmerült bennem, hogy vajon a halovíntök az ehető-e… Mi van, ha amit vettem az nem is sütőtök, énmeg jóízűen befalatozom? Megkérdeztem a pénztárnál.
„-Hááát, asszem ez a sütő…”
Asszem… Miben reménykedtem?
Szóval kigugliztam néhány receptet, de aztán hagytam a francba és a saját fejem után ALKOTTAM.
Felvágtam a tököt. (No ez tartott a legtovább… k*va kemény volt és közben két kést is meg kellett éleznem..) No és miután felvágtam már ez is sárga volt, szóval megnyugodtam. Vajat tettem fel egy lábasba, beleszórtam egy fej ripityomra vágott lila hagymát. (nem a színkavalkád miatt, hanem mert csak ez volt itthon :o) Miután a hagyma megdinsztelődött, rádobtam a felaprított tököt, aztán úgy döntöttem aprítok bele egy fokhagymacikket is. Így hagytam párolódni egy darabig, majd öntöttem hozzá vizet, hogy éppen ellepje. Tettem bele még egy kis csilit, meg két teáskanál ételízesítőt is. (Ezt egyébként kizárólag csak a rizsfőzéshez szoktam használni. Nem tudom meggyőzni magamat arról, hogy nem műanyag, és arra gondolok, hogy se anyám se a mama nem használta soha.) Ja! Egy krumplit is tettem bele sűrítőanyagnak. Bár így utólag… nem hiányzott volna belőle. Amikor megpuhult, kézimixerrel összeizéltem, öntöttem hozzá tejszínt és végre megkóstoltam… Hát egy kis só hiányzott belőle, majd a tejszínnel is összerottyantottam és KÉSZ.
Nagyon apróra vágott sonkát sütöttem ki hozzá és ezt szórtam a tetejére!
Világi jó lett! Most nem azért, de tényleg 🙂
Éljen a sütőtök és az ő nyomelemei….
