Majk

2012 október 5. | Szerző: rezangyal11@freemail.hu |

Ezt a szombatot pár hete arra szántuk drága barátnéimmal, hogy elmegyünk és megnézzük Pannonhalmát. Nos, ez majdnem össze is jött, viszont Majkra mentünk és a banda fele visszamondta az expedíciót.
Űgy kezdődött, hogy Jujunak PONT erre a napra esették a falu szüreti felvonulással egybekötött mulaccságát, mireföl –elkapván őt a slusszpánik-  úgy gondolta, hogy mégegyszer utoljára végigringatná sokszoknyás csipejét  Ripityomfalván, mert ő már soha többet ebben a megveszekedet, cirádás életben nem tehet ilyet…
Hát egy ilyen kérést nem lehet figyelmen kívül hagyni és különben is Pannonhalmára csak együtt mehetünk, kitaláltam, hogy új „célpontot” keresünk. Mivel Nikó barátném még nem volt eme szent helyen, Majkot szemeltem ki. No a hírre, Nana is visszakozott, mondván, hogy ő már volt ott és most inkább nem jönne le Bpről, mert ezermillió a dolga és azt mind most tervezi megoldani. Igazából csak egy kicsit duzzogtam rá emiatt,  ugyanis közepes erősségű indoka van:  jövő hónap közepén valóra válik az álma, végre elrepül Amerikába 3 hétre és erre készülődik –ahogy kiveszem a szavaiból- egyelőre még csak lélekben…
Szóval ketten maradtunk Nikóval, aki elhozta picilányát Milkát, mert az  annyit tanul mostanában, hogy ki kell rángatni a levegőre J
Az idő tökéletes volt, a komplexumot keresztülszelő Szent György vonalak sugározták az energiát… Bakker,  becsszóra éreztük a bizsergést a kezünkben meg ahogy közelítettük a tenyerünket egymásfelé, olyan volt mintha egy lufit nyoszorgatnánk…
Majk egyébként nagyon szép. Fent a „hegyen” a remetelakok, körülötte padokon szívhatjuk magunkba a fent említett energiát, egy „szinttel” lejjebb pedig van egy vendéglő, kilátással a gyönyörű tóra , a partján padokkal…  Szóval el lehet itt tölteni egy nagyon klassz napot.
Hazafele Milka pöttyet be volt sózva, mert beígértük neki, hogy Csákvár fele kerülünk. És ha Csákvár, akkor cukrászda, ország fagyija, sütiii, koleszterinbomba…
Megkóstoltuk az idei ország tortáját is. Hááát… Mondjuk én eleve hadilábon állok a mákkal, de ez voltaképpen mindegy, mert a fahéjas alma íze mindent elnyom benne, amit csak lehet. Milka szerint olyan mint az almásrétes. Szóval ízlés kérdése. Azért ehető, csak semmi olyan nincs benne amitől ország tortájának kellett lennie…
½ 6 körül értünk haza.